titkarsag@beledhivatal.eu | Dátum: 2024.12.05. | Névnap: Vilma | Akadálymentésített oldal
Beled múltja
A pattintott és csiszolt kőeszközök tanúsága szerint a hely már az őskorban lakott volt. Kelta, római, és népvándorlás kori leletek szintén előkerültek vidékünkről. A Vásárosfalu határában talált kora Árpádkori (X.-XII. sz.) sírleletek pedig arra utalnak, hogy a honfoglaló őseink is birtokba vették a területet. A falu első írásos említése egy 1230-as keltezésű oklevélhez kötődik. Ebben az Osl nemzetségbeli Belud comes (várispán), akiről a falu a nevét kapta, malmokat adományozott a csornai prépostságnak. Ezen ipari létesítményeknek később is nagy szerepe volt a település történetében. A Kis Rába folyó vize nemcsak a három malmot hajtotta, hanem védte észak felől a falut, és átkelőhely lévén rajta, hídvám illette a vásárjoggal is bíró települést. Ez utóbbi a Rábaköz egyik gazdasági központjává tette Beledet.
Az ország három részre szakadása után a Bécs ellen vonuló török hadak többször végigdúlták vidékünket, súlyos károkat okozva. A Rákóczi szabadságharc idején a falu a kurucok oldalán állt, ezért a császári csapatok harcát kísérte pusztulás. A XVIII. sz.-ban megindult a nagybirtokon a majorsági árutermelés. Ekkor a középkorban birtokos Ostffyak, Kanizsaiak, majd Nádasdyak után az Esterházy és Cziráky család lett a falu nagybirtokosa. A kereskedelem elősegítése végett az Esterházyak zsidó lakosokat telepítettek a faluba. Jelenlétük fellendítette a gazdasági életet, amelynek súlypontja a birkatenyésztésből származó gyapjú-kereskedés volt. A kiterjedt legelők miatt a jobbágyok erdőirtással szereztek maguknak telkeket. A XIX. században a belterjes állattenyésztés került előtérbe, a legelők nagy részét is művelhetővé tették a fokozódó gabonatermesztés számára. Így átrajzolódtak az erdőkből, legelőkből, szántókból álló külső területek, az utóbbiak javára. Az 1848-as forradalmat követő jobbágyfelszabadítás után további differenciálódás ment végbe, a gazdák, a nemesség és a nagybirtokosok szántóinak, legelőinek és erdeinek elkülönítésével.
Beledben a mezőgazdaság mellett jelentős volt a kisipar is. 1874 -ben a céhek helyére lépő ipartestülethez 12-féle iparágban 30 mester és segéd tartozott. Számuk a XX. század közepére már megközelítette a 200-at. Nagy előrelépést jelentett, hogy az 1891-ben megnyitott Pozsony-Szombathely vasútvonal Beledet érintette. Ez nagy jelentőséggel bírt a személy és áruszállítás területén. A település szerkezetére is hatással volt, megnyitotta a Rábán túli építkezések sorát.
A természeti csapások, jég, fagykár mellett állandó veszélyt jelentettek a vidéknek az árvizek, amelyek lehetőségét a 19. század végi Rába szabályozás csökkentette. A másik rém a tűz azonban1858-ban a Fő utca 123 szalmatetős vályogházát pusztította el. Utána téglából emelt, cseréppel fedett házak épültek, legtöbb az 1920-as években. A téglavetőket felváltotta a Rába mellett kiépülő két nagyüzem: Schwarz Ignác, valamint Szabó István és társai gőztéglagyára. Árujukat gőzmozdonyos kisvasút továbbította az állomásra.
A XX. sz. első évtizedeiben a falu városias, polgári jelleget öltött. Boltok sora tarkította a Fő utcát, gazdag közösségi élet bontakozott ki egyletek, körök, asztaltársaságok formájában. A kulturált időtöltést szolgálta a kaszinó, a kávéház és a mozi. Ehhez a villanyáramot a Rajts malom állította elő, és ez lehetővé tette a telefon használatát és az utcai közvilágítás bevezetését is. A betakarítást négy cséplőgép segítette, autóbuszjárat indult Kapuvárra, és két bérautó (taxi) is rendelkezésre állt.
Az első világháború veszteségei után a második még mélyebben érintette a falut. Szinte minden családnak volt hősi halottja. A városháza melletti emlékmű 64 hadban elesett katona nevét örökíti meg. Az Auschwitzba hurcolt 330 zsidó lakos közül pedig 278-an vesztették életüket a „halálgyárban”.
Az 1945-ös választások után többpárti képviselőtestület alakult, ami azonban 1949-ben az országos politika lenyomataként egypártivá szűkült. A 150- nél több iparost szövetkezetekbe, a földműveseket 3 tsz-be tömörítették. A téglagyárat és cementüzemet államosították. Az 1956-os forradalomban együtt küzdöttek a változásért Beled értelmiségi, iparos, és gazdálkodó, és értelmiségi rétegeinek elismert tagjai. A forradalom leverése után az élet a Kádári pártállami keretek között folytatódott. A falu 1973-tól 6 környező község társulásával, de döntési jogaik megtartásával nagyközség lett. 2009-ben pedig városi rangot kapott.
Beled híres szülöttjei:
Szeniczey Bárány György, (1682-1757)
evangélikus lelkész, aki görög nyelvből fordította az Újtestamentomot.
dr. Pollák Miksa (1868-1945) történész, filológiai egyetemi doktor,
Sopron tudós neológ rabbija
A hely három szülöttje szolgálta magas fokon a magyar tudományt
dr. Pálfi Miklós (1911-1972) A Budapesti Evangélikus Teológiai Akadémia tanára
dr. Halász József (1922-1996) A Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézetének munkatársa, címzetes egyetemi tanár
dr. Széles Gyula (1936-2012) a Kaposvári Egyetem tanára, a M.Tud.Akadémia tagja
Tárgyi emlékek:
Neves épület az 1890-ben, Ludwig Schőne bécsi építész tervei alapján épült neoreneszánsz Barthodeiszky kastély,
A kettősmalom, az utolsó molnár, Szalay Antal bronz domborművével (Rosemarie Szalay alkotása)
A védett zsidó temető 952 sírkővel, az első 1802-ből való.
És az 2015-ben állított holokauszt emlékmű (Tatai Lajos beledi születésű, győri építész alkotása)
Természeti értékek közé tartozik a sokak által kedvelt horgásztó, a kies Rába parttal.
A település történetéről három könyv jelent meg dr.Baranyai Lenke történelemtanár,helytörténész tollából:
Kultúrtörténeti böngésző a Rábaköz és Beled történetéhez ( a kezdetektől 1945-ig)
Múltunk tükörcserepei 1945-től 1960-ig
És Beled hideg napjai 1944-45.